Visszatekintő 4.resz

Let me love you

https://m.youtube.com/watch?v=euCqAq6BRa4

A reszletesseg talan az elozo bejegyzesig tartott. Egy kis betekinto hogyan is indult.
Ezek utan minden erzes csak egyre fokozodott es kezdett bonyolultabb lenni. Egyre inkabb ereztem, hogy ez az egesz magaval sodor, es nincs vissza ut. Ereztem, hogy at kell adnom magam ennek az egesznek. Nincs mas valasztasom. Nem akarom magam megfosztani ettol. Tudtam azt is, hogy amit erzek, ami lezajlik az valami uj es kulonleges. Uj a szamomra. Talan a szerelem egy masik fokozata!? (Erzelmekrol elmelkedes kesobb) Ez egyfajta onzoseg volt.. tudom.. de tul tokeletesnek tunt minden abban a pillanatban. Meg akkor is, hogy ha mindketten tudtuk, hogy nem az. Mert nem vagyunk fuggetlenek.
Par nap alatt eljutottunk arra a szintre, hogy mar semmit nem csinaltunk egymas nelkul. Abszolut semmit.. szerencsere volt lehetosegunk munkakozbeni szuneteket egyutt tartani ami 2x 1ora egyebkent egy nap, es munka utanra is egyutt terveztunk. Plusz minden heten volt night offunk, amit szerencsere mindig egyutt kaptunk a vezetosegtol. Ilyenkor foglaltunk asztalt valamelyik etterembe, elmentunk megnezni valamelyik showt, majd folytattuk valamelyik barban.

Ekozben Geevel folyamatosan apadt a kommunikacio. Nem is tudtam volna vele ugy beszelgetni, mintha mi sem tortenne. Nem tudtam volna neki azt mondani, hogy minden rendben, amikor nincs. Persze ennyi ido utan mar ismertuk egymast szokasait, es nyilvan feltunt neki. Ezutan elmondtam oszinten mindent, hogy mi is zajlik most le bennem. Elmondtam az is, hogy a hazaerkezesunkig nem akartam errol beszelni.. talan ha az a beszelgetes nem tortenik meg, minden halad tervszerint.. bar kitudja..
Abban maradtunk, hogy lejegeljuk a dolgot, es otthon atbeszeljuk.
A kesobbiekben megis csak meghoztam egy dontest. Megorobalunk mindent megtenni, hogy vissza mehessek a Maryre..


Egyre inkabb erzodott, hogy lassan megyek haza. Az utolso utam SH bol majdnem egy honap volt. Southampton - NYC - karib - NYC es SH ahol is a leszallas vart ram. Mondhatni hogy csak szep kozos emlekim vannak. Mindenegyes nap vagy portban toltott szabadidot csodasnak eltem meg. Leginkabb NYC-be szerettem visszajarni.
Alapvetoen a varosnak van egy lenyugozo atmoszferaja, foleg hogy ha egy olyan valakivel tudod tolteni az idod akivel szivesen setallgatsz Manhattan utcain kezenfogva :) es azzal teszed mindezt akit szeretsz. Igen. Ha nem volt egyertelmu ez hamar atfordult "Fun-bol" love-ba. Bar fun sosem volt. Maximum elso latasra ez jutott eszunkbe. De meg ebben sem vagyok biztos.
Valahogy egyebkent nem is gondolkodtam rajta/jutott eszembe hogy kimondjam. Talan tul egyertelmu volt egyebkent is?! M tobbszor utalt ra. Emlekszem az osszesre! En pedig mindig csak mosolyogtam, de nem mondtam semmit. Egyszer csak megvaltozott ez a dolog. Egy nem vart szituacioban kijott belolem/belolunk. Talan igy volt tokeletes..

Szval mielott leszalltam a hajorol, meg volt egy Karib utunk. Azt megelven, egyertelmuen a legjobb resze volt a hajon toltott fel evemnek. Ott volt a legtobb idonk egymasra, es volt lehetosegunk uj elmenyeket szerezni. Ezekbol majd biztosan lesz reszlet :)
Nagyon halas voltam egyebkent, hogy meg erre az utra volt lehetosegem. Viszont minden egyes nap ereztuk, hogy kozeledunk a vegehez. Es mar kevesebb van elottunk mint mogottunk. Egyre tobbszor fordult elo, hogy csak neztuk egymast es nem szoltunk semmit. Imadtuk ezt csinalni! Egyikunk sem jott zavarba sosem, mert tudtuk, hogy a masik ugyan azt csinalja. Csak analizal! Viszont ezek a csak nezos, semmit nem mondos "jatekok" egy parszor atfordultak mar sirasba. Mindketten tudtuk miert. Es en pedig tudtam, hogy miert fordul elo ez nala tobbszor.. mert valamilyen szinten mast csinal, mint amit a szive mondd neki. Meg midnig kitart a baratja mellett..

Apro kitero. O egyebkent kb 6honappal azelott kezdte hajos eletet egy masikon. Azonban ugy alakult rovid ido utan, hogy jo par honapra haza kellett mennie. Majd a Maryre kapta az uj szerzodeset. Nekem ez amolyan meg egy "veletlen" ami kozre jatszott mindenben. Mar nem is tudom hanynal tartunk..

Visszaerkeztunk NYC be. Szinten egy tokeletes napot tudhattunk magunkenak. Viszont maga a gondolat ott jart mindkettonk fejeben. Mindenegyes lepes ezeken az utcakon valoszinuleg az utolsoknak szamitanak. Nem jovunk mar vissza egyutt.
Amikor eljott az ido, es vissza kellett indulnunk a hajohoz, csak alltunk a metro (subway) egyik lejaratanal a Brodwayen. Mar szinte kesesben voltunk, de csak nem mozdultunk. Oleltuk egymast, es alltunk egyhelyben, neha az orarankra pillantva. Tudtuk, hogy mennunk kell. De nem akartunk. Vegul nagyokat sohajtva, es az egyik kozos mondatunkat kimondva ami ugy szolt, hogy "some sunny day" elindultunk.

egyebkent ez egy rovidke mondat valamlyik zenebol, amit az egyik night-offunkon hallotunk. Teljes mondat ugy hangzott, hogy "we'll meet again some sunny day" ami annyit tesz, hogy "ujra talalkozunk majd egy szep napon"
Meg mindig a szivem osszeszorul, amikor ezekre gondolok. Kimondhatatlanul rossz erzes, hogy ha tudod, hogy valaminek aminek reszese vagy, valaminek ami csodalatos a szamodra, tudod, hogy veges. Tudod, hogy eljon az az ido, amikor ezek mar csak emlekek lesznek. Akkor meg mondjuk nem tudtam, hogy ezek az emlekek, tapasztalasok erzelmek, mennyi ideig fognak gyotorni... :(

Megkezdtuk az utolso utunkat vissza angliaba. Ujra beszeltunk a managerunkkel alternativ opciokrol is. Remenykedve, hogy valamlyik mukodni fog.

Kozben mar teljesen korvonalazodott bennem, hogy ha nem is tudok vissza menni, es folytatni M-el amit elkezdtunk, lefogom zarni a kapcsolatunkat Geevel. Nagyon nehez dontes volt. Nem kivanom senkinek. Sem ezt, sem pedig ezt az egesz szituaciot. Nem tudtam es akartam ugy megelni ezt az egeszet, hogy csak egy mulando szerelem ami nem jelent semmit. Plusz azok utan amik tortentek, es hogy mindent elmondtam neki, mar nem is tudtam volna folytatni/elkepzelni a kapcsolatunkat. Ami egyebkent alapjaban veve mukodott. Tudtunk egyutt tervezni. Ami pl fontos. Itt ez a munka is. Emlekszem mennyire buszke voltam magunkra! Ez nekunk egy nagyon nagy dolog volt keleteuropaikent. Tobbnyire angolokat foglalkoztat a ceg, es mivel a szekhelyuk is ott van, oda kellett ezelott kimenni interjura ami 2 fordulos volt 3napon at, ezert nem igen volt mashonnan alkalmazottuk..

De annak ellenere, hogy tudtunk egyutt elni, borzasztoan zavart a megszokas. (Tudom, ez eljon majd a kovetkezo kapcsolatban is. Errol majd kesobb) az az erzesem volt, hogy stagnalok. Nem tudok mar magamnak sem oromet okozni, es ujat mutatni, nemhogy neki. Es valahogy ezt ereztem az o reszerol is. Nem ereztem, hogy boldog lett volna, es en sem voltam az.
Aztan valaki megmutatta hogyan is tudnam elni az eletemet. Vagy akar csak a 20as eveimet. Akaratlanul is elgondolkodtatott es sokmindent atertekeltem. Errol is fogok majd irni.

Eltelt az utolso utunk is, es eljott az utolso munkanap. Megegy ilyen katyvaszt! 4honapig turelmetlenul vartam arra a napra. Vagy 1000x elkepzeltem, hogy mennyire boldog leszek majd. Ehhez kepest a 6honap utolso napja totalisan mashogy alakult. Leginkabb M miatt nem akartam elhagyni a hajot ertelemszeruen, plusz maris elkezdett hianyozni minden es mindenki. Arrol nem is beszelve, hogy tudtam mi var rank otthon.