Visszatekintő/hianypotlas 5.resz

Csak most vettem eszre, hogy az utolso bejegzesem vege lemaradt. Szoval ezt most akkor itt az elejen potolnam.. ez most ugyis rovidebb lesz :)

Tehat az utolso napomrol a Maryn.

Munka utan lementunk a barba egy elkoszonos italra. Kaptam bucsu ajandekokat es elolvastam a "konyharuhara" (tea towl) irt uzenetket. Rovid ido elteltevel elhagytuk a tarsasagot. Persze mindenki megertette, hogy szeretnenk kettesben lenni. Megerkezve a szobaba hatalmas megdobbenes. Bucsuajandekok a parnan! Valahogy egyaltalan nem vartam tole. Az ajandekozason mar ugyis tul voltunk, igy abszolut nem is gondolkodtam rajta. Nekem o volt az ajandek. Az, hogy mellettem volt. De persze jolesett, es nagyon orultem nekik.

Nem tudom, hogy mikor aludtunk el, de eletem legrovidebb ejszakaja volt. Amikor felebredtunk, mar tehermentesen, minden fele kotelezettseg nelkul, arra kellett volna gondolmom, hogy var a megerdemelt pihenes. Nyilvan ez mashogy tortent. Csak arra tudtam gondolni, hogy talan ez az utolso alkalom, hogy mellette ebredek fel..

Meg elinteztuk a maradek papirmunkat, aztan pedig elsetaltunk a gangwayre. Ezutan kovetkezett a bucsu. Amitol annyira feltem, mar az elso napoktol kezdve.. elkoszontunk egymastol, bar nem a szo legszorosabb ertelmeben. Meg mindig Remelven, nemsokara latjuk egymast. Nagyon nehez volt. De annyi minden volt a hatterben, annyi minden vezetett ehhez az uthoz es annyi minden volt fuggoben, hogy azt ereztuk nem ez a vege. Hiszen az nem lehet.. mashogy kell lennie.. lassan lesetallltam a hajorol, O pedig a gangway tetejen allva nezte vegig, ahogy egyre csak tavolodom. Mindaddig amig egyszer csak megfordulva lattam, hogy mar kikerultem a latoszogebol...

....A kovetkezo talalkozasig....

5.resz;

Felszalltam a buszra, ami elvitt London centralba. Ott talalkoztam Zs-vel :)
Nagyon jo volt latni. Hianyzott. Annak ellennere, hogy tobbszor meglatogatott amikor SH-ban voltunk.
O negy eve dontott ugy, hogy megprobalja a kinti eletet. Latszolag bejott neki. Legalabbis jobban mint az otthoni.
Csak egy gyors ebedre volt idonk. Vart meg ram egy hosszabb metro ut Heathrow repterre.

Kb 11 ora volt otthon amikor megerkeztem. Szuleim, es ket lakotarsunk jottek ki elem. Gee sehol. Nem voltam meglepodve.. azt gondoltam, hogy most otthon duzzog. Talan en is ezt tettem volna.. hazaerkezven kiskutyank Scottyka fogadott. Razta a kis segget mint mindig amikor orul :)
Jo volt hozzabujni, megdogonyozni fel ev utan. Hamar rajottem, hogy Gee nincs otthon. Hazament a szuleihez videkre, s 2 nap mulva jon csak vissza. Szval ido az meg volt, de mar gondolkodni valo nem nagyon.

2nap mulva keso delutan-estefele megerkezett. Belepett az ajton en pedig vele szemben a folyoson alltam.
Annyira bantott, hogy igy kellett talalkoznunk. Fel ev utan.. marmint ilyen erzelmekkel, ilyen korulmenyek kozott. Tudom, o is mashogy tervezte.

Erre o azt mondana most, vagy mondja is amikor majd olvassa, hogy errol csak en tehetek. De ezzel nem ertek egyet. Nem gondolom ugy, hogy van hibas ebben a sztoriban. Ezt az elet alakitotta igy. Egyebkent o is tudja, es sokszor hasznalja is a "semmi sem tortenik ok nelkul" mondatot...

Ket enje van egyebkent. Egy aranyos kisgyerek, es egy hazsartos morgos oregember.. az elsot kifejezettem szerettem. Mindig joerzessel toltott el, amikor csak elkezdte "jatszani a szerepet" vagy amikor onfeledten csak magat adta. Egy szomoru kisgyereket lattam utoljara SH-ban amikor elvalltunk egymastol, amirol mar meseltem, es most is.

Odasetalltunk egymashoz, es megoleltuk egymast. Borzasztoan ideges voltam. Tudtam, hogy olyat fogok tenni, amit nem erdemelt ki. Es bantani fogom vele.

/ezeket a sorokat munkakozben irtam. Itt jott el az a pillanat, amikor mem tudtam elfolytani a sirast. Jeleznem kellett a kolleganak, hogy en most elhagyom a terepet. Es mar az egyebkent is elkezedo siras, majdnem zokosagba ment at/

Meg midnig nagyon megerint ez az egesz. Azert mert igy dontottem, az nem azt jelenti, hogy egyszeru volt. Hogy mostmar egyszeru, vagy akar hogy nem szeretem..

Szval a gyerek enje. Persze, hogy hianyzik meg most is. Ugyan akkor tudom, hogy atgondoltam a dontesem. Amit tobbek kozott azokra az alapokra is helyeztem, hogy nagyon sokban kulonboztunk. Ezek leginkabb szemelyiseg beli elteresek. Amolyan mondhatni basic dolgok, amik elengedhetetlenek a gordulekeny egyuttmukodeshez. Ezekbol nagyon sok surlodas volt koztunk. Majdnemhogy nap mint nap. Neha naponta tobbszor is. Ezeket en szinte mindig erzekenyebben eltem meg, es ereztem, hogy kifejezetten rombolo hatassal van a kapcsolatunkra. Emlekszem volt olyan nehezebb idoszakunk is, amikor kifejezetten taszitottuk egymast..

Ezeket a helyzeteket tobbnyire probaltuk kielemezni, megbeszelni, hatha tanulunk belole, vagy hatha valami valtozik. Termeszetesen nem igen volt tartos eredmenye ezeknek. Nyilvan ezeken a dolgokon nem is tud az ember nagymertekben valtoztatni. Nem is biztos, hogy feltetlen kell. Foleg nem valaki miatt. Es nem is miattam.
Persze nekem is sok ilyen dolgom volt. Mmint olyanok amiben o szeretett volna valtozast. Ezeket pedig en nem tudtam sikeresen teljesiteni..

Egy kisse elkanyarodtam.. megerkezett, es leultunk beszelni. Elmondtam neki, hogy mi is zajlott le bennem. Es hogy mi az amit szeretnek. Nehez volt nagyon. Megallas nelkul sirtam. Mire meg is kerezte, hogy ez miert van. Gondolna az ember, hogy egyertelmu, de ezek szerint megsem volt az..

Ez a bejegyzesem most ennyire sikerdett. Igy is neha elgondolkodom, hogy hanny ember riaszt vissza a hosszu szovegelesem. Remelhetoleg nem sokat.. :)

Kovetkezoben megirom majd, hogyan alakult az "otthon" toltott egy honapos szabadsagom.

Addig is Ciao a tutti